Kutya-macska barátság

Bár a legtöbben úgy gondolják, hogy a kutyák és a macskák a legádázabb ellenfelek, valójában igenis lehetséges kutya-macska barátság.

Egy nemrég megjelent tanulmányhoz végzett kísérletek során a vizsgált kutyák és macskák nagy részénél (66%) kölcsönös barátságot tapasztaltak, míg agresszivitást csupán kevés esetben (8-9%).

Ennél is meglepőbb az a tény, hogy sok esetben a macska lesz a domináns fél.

A tanulmány készítői arra a következtetésre jutottak, hogy akkor jön létre nagy eséllyel barátság a két faj között, ha a szocializáció időszakában már egy fedél alatt élnek: egy macska esetében ez kevesebb, mint hat hónap, míg a kutyák esetében valamivel kevesebb, mint egy év.

Az együtt felnövő kicsik jó pajtások, és nem érzékelik a fajkülönbségeket. Ezekből a helyzetekből születnek azok a fotók, melyeken a cica a kutya fején, hátán, és egyéb testrészén napfürdőzik.

A kutyák és a macskák hasonlítanak abban, hogy mindketten húsevők, így más, kisebb állatokra vadásznak, továbbá territoriális viselkedésűek. Ez azt jelenti, hogy mindkét faj izgatottá válik más állatok jelenlététől, főleg ha saját területét érzi veszélyeztetve.

Ezért ha azt szeretnénk, hogy otthonunkban egy fedél alatt éljen a kutya és a macska, célszerűbb előbb a macskát befogadni, és csak később a kutyát, mert ebben az esetben a kutyák 75 százaléka közeledett barátságosan. (Fordított sorrend esetén csak 59 százalék.)

Két különböző faj, amelyek jól és rosszul is megférhetnek egymással.

Ha a macska volt az első a háznál, akkor a korábban jövők magabiztosságával és elsődleges szerepével a zsákjában fogadja a frissen jövőt. A rangsorban a kutya mindenképpen a macska mögé kerül, még ha az eb ötször-hatszor nagyobb is lesz, mint a cirmos. Ilyenkor előfordulhatnak rangsorvillongások, a macska akár még meg is karmolhatja az eb orrát.

Ha a kutya volt az első, a kis jövevénynek meg kell harcolnia a helyéért.

Ha a kutya már felnőtt, jobban félti a már megharcolt, és hosszabb ideje élvezett helyét a családban. Előfordulhat, hogy agresszíven reagál az új háziállatra. Ilyenkor igyekezzünk odafigyelni rájuk. Csak akkor lépjünk közbe, ha a testi fenyítés eldurvul, de ne nyúljunk az állatokhoz, inkább hanggal és szóval válasszuk szét őket.

A kutya és a macska nem örök ellenségek, hanem olyan félreértés áldozatai, amely viszonyukat mindjárt az elején megpecsételi.

Mert mit tesz a barátságos, jól nevelt kutya, ha idegennel találkozik? Fülét hegyezi, kitátott szájából kilóg a nyelve és kivillannak a fogai, csóválja a farkát és felemeli egyik mellsõ lábát. Ez a kutyánál a barátságos üdvözlés jele.

A macskánál azonban a legvadabb fenyegetések közé tartozik. Ezért nem csoda, ha a macska a kutyára veti magát, és véresre karmolja a pofáját. Ezek után persze a félreértés tisztázására már nem szokott sor kerülni...

A kutya és a macska kezdeti érintkezéseit célszerű felügyelni. Ha egyedül hagyjuk őket, mielőtt egyáltalán esélyük lenne megszokni egymás jelenlétét, a találkozó könnyen katasztrofális eredménnyel végződő hajszába torkollhat.

Ha a kutyát vagy a macskát megkarmolja vagy megharapja egy másik állat, örökké rettegni fog attól, hogy kapcsolatba kerüljön vele vagy bármilyen más lehetséges agresszorral. Bár hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az agresszorok a nagyobb méretű állatok közül kerülnek ki, vannak kivételek: néha például a macskák náluk sokkal nagyobb kutyákat is megkarmolnak. De ha jól kijönnek egymással, a verekedés akár a játék része is lehet.

Most pedig lássunk néhány tippet, amelyek segítségével nagyobb eséllyel jön létre kutya-macska barátság.

Először is célszerű a kutyát és a macskát is még kölyökkorban vinni a házhoz. Ha valakinek már van egy macskája, de szeretne kutyát is, próbáljon olyat keresni, aki elfogadja a macskákat.

Ha kutya van előbb, akkor nem árt, ha már hozzászokott a pórázhoz, és megtanítottuk szót fogadni, mielőtt megérkezik a cica.

A macska helye legyen biztonságos, kellően elszigetelt, amíg a kutya meg nem szokja jelenlétét. Ebben az időszakban nézzünk rá gyakran, egyrészt, hogy nincs-e szüksége valamire, másrészt, hogy érezze: ő is családtag.

Egy-két nap múlva tegyünk pórázt a kutyára, és úgy menjünk oda a macskához. Ne próbáljuk erőltetni az ismerkedést.

A következő pár hétben néhány alkalommal ismételjük meg ezeket a találkozókat. Nyugodt viselkedéséért mindkét állatot jutalmazzuk meg. Így a macska hamarosan már eléggé biztonságban fogja magát érezni ahhoz, hogy közeledjen a kutyához, és az sem fogja őt háborgatni.

Ekkor le lehet venni a kutyát a pórázról, és magukra lehet hagyni őket, hogy kapcsolatot teremthessenek.